﻿Pannonia története
Pannonia provincia meghódítását Siscia Kr. e. 35-ben történt elfoglalásával Octavianus kezdte meg. A kelta-illyr-pannon törzsek által lakott, ekkor még Illyricumhoz tartozó területet Kr. e. 9-ben Tiberius hódoltatta meg. Végleges pacifikálására a Kr. u. 6-8 között zajlott pannon-dalmata lázadást követõ idõkben került sor. A provinciális adminisztráció megszervezése 46-48. körül történt, amikor Illyricum kettéosztásával megszületett Pannonia és Dalmatia provincia. A tartományban 4 legio és nagyszámú auxiliáris haderõ biztosította a provincia belsõ rendjét és a birodalom védelmét. A fejlõdés súlypontja a Borostyánkõ-útról fokozatosan a limes vonalára tevõdött át, ahol a hadsereg jelentõs felvevõpiacnak bizonyult, a Duna pedig kereskedelmi utat biztosított a tartományon belüli és kívüli áruforgalomhoz. 104-ben Traianus kettéosztotta Pannoniát: a keleti, szarmatákkal szembeni határszakaszon létesült az egy legios Inferior, Aquincum központtal, a nyugati részbõl lett Superior, Carnuntum központtal, és három legioval. A 2. század elso felének békés fejlõdését követõen a 160-170-es években a markomann háborúk jelentékeny pusztításokat okoztak a tartományban, a települések nagy része teljesen elpusztult. Fellendülést a 3. század elsõ fele, a Severus-kor hozott. A városokban ekkor lett általános a kõépítkezés, kialakult a provincia belsõ rendjére ügyelõ beneficiarius-szolgálat, sok mérföld utat hoztak rendbe, építettek ki római módra. 216-ban Brigetio átcsatolásával Pannonia Inferior is két legiós tartománnyá vált. A 3. század második felének zűrzavarai közepette megnõtt Pannonia politikai súlya: több hadvezért az illyricumi legiok tettek császárrá, vagy éppen fosztottak meg trónjuktól. A császári beruházások: mocsarak lecsapolása, erdõk kivágása által megnagyobbodott termõterület a tartomány gazdasági súlyát is megnövelte: Pannonia exportõrré vált. A 3. század végén Diocletianus császár közigazgatási reformja keretében tovább osztotta Pannoniát: Inferiorból Valeria és Secunda lett Sopianae és Sirmium központtal, Superiorból Siscia és Savaria központtal Prima és Savia. A Constantinus-dinasztia alatt, a 4. században a kereszténység fokozatosan teret nyert, elsõsorban a provincia városaiban. A Valentinianus-kori utolsó prosperáló idõszaknak a kvádok betörése és pusztításai, majd 378. után a hunok által elûzött gót-alán-roxolán tömegek erõszakos betelepedése vetett véget. Innentõl kezdve a tartomány, akárcsak a birodalom egésze, hanyatlani kezdett. Az 5. század elsõ felében Pannonia keleti fele hun kézre került, majd Attila halálát követõen területének nagy része germán törzsek (szkírek, herulok, gótok) szállásterülete lett, csupán a Borostyánkõ-út sávja, és Sirmium környéke maradt a római, illetve bizánci kézen, de a Nyugat-Római birodalom bukásával azok is germán területek lettek.
